David Dark esszékötetében (The Sacredness of Questioning Everything) a "vallás" szó értelmét keresi a 21. század Amerikájában. Visszamegy a gyökerekig: a "vallás" számára nincs a templom falai közé szorítva, ahol amúgy sincs túl nagy nyüzsgés manapság. A latin religio szó a "köt, kötöz" igére vezethető vissza, olyasmit fejez ki, hogy "lenyűgözöttség" . A vallás azonban kötés és oldás, s Dark szerint nem léphetsz bele kétszer ugyanabba a vallásba: ahol meglazult a kötés, ott oldás történik. Van olyan, írja, hogy kiderül: van, ami szentebb, mint amit eddig annak hittünk. A szent tehenektől való elszakadás is vallásos folyamat. Ami eddig kötözött, nem kötöz többé.
Írásai rendkívül derűlátóak, és miközben számba veszi az igaz szó utáni vágyból keletkező "vallásokat" és a lelki sebek eltompítása végett űzötteket, szinte alig tér ki a pszichológiára. Legalábbis nevén nem nevezi. Noha emiatt egy s más elsikkad, az írásainak örvénylő erőt ad a szabadság, ami jobban izgatja, mint az ember belső sebzettsége. A választás szabadságáról ír, amit adottnak vesz, csak a csőlátásból kéne valahogy kijönni. Nem ír arról, mi van a torz istenkép mögött, mert amögött Amerika van, az ember, aki így sikerült, és akinek a lelke mélyén pislákoló szabadságvágyat igyekszik felszítani. Előszeretettel ír a mű-érzésekről, a média által fogva tartott tekintetünkről, ami mögött másfajta lenyűgözöttség húzódik meg. Ebből a lenyűgözöttségből hiányzik az igaz szó utáni vágy.
Utolsó kommentek