Az utóbbi hetekben több Pokorni-Hoffmann interjút végigolvastam, -hallgattam. Nem tudom szerencsés-e ez a nyilvános vita, de én élvezem. Néha egész okosakat mondanak. (Szerintem főleg a Pokorni, de ez már ízlés kérdése.)

Viszont most az oktatási törvénytervezet vitaanyagának néhány olyan pontjához szeretnék hozzászólni, melyekről, tudomásom szerint legalábbis, még nem esett szó ebben a vitában. A következő tervekre gondolok:

„Hiába minden tanterv, minden törvény, ha a szféra hús-vér szereplői nem a korosztályuk legkiválóbb, legintelligensebb, legszuggesztívebb tagjai.” – mondta a Fidesz alelnöke az idei tanévnyitón a pedagógusi pályáról. „Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra” mondta Weöres Sándor. Van hova fejlődni…

Tavasszal leszavaztam negyedik alkalommal is, a Fideszre, majd sietve külföldre távoztam, levegőt venni. Innen töltögetem a videókat, most éppen Tamás Gáspár Miklóst, meg Debreczeni Józsefet. És már megint a Bogár László jár a fejemben.

Egy tajvani lány, harmincadik születésnapja alkalmából múlt héten feleségül vette saját magát.

Az esküvőt harmincfős vendégség és egy angyalnak öltözött kvázi-tanú társaságában tartották meg, két karikagyűrűvel (egyiket a lány, másikat az örömanya szerezte be), három-három nyoszolyólánnyal és vőféllyel, ausztráliai magán-mézeshetekkel.

“Az elmúlt néhány évben fokozatosan leomlottak azok a sorompók, amelyek eddig a nagy nyilvánosságban, a mainstream sajtóban mégiscsak ott álltak”  – sopánkodik dolgozatában egy ismert liberális szerző a mindegyre elburjánzó rasszista megnyilvánulások apropóján. És halljuk sztereóban kábé ugyanezt a másik oldalról, mondjuk a Mária Rádió betelefonálóitól.

Méretes keresztény portál indult a napokban, ismert keresztény celebekkel (Böjte Csaba, Süveges Gergő, Balog Zoltán), és nagynevű lapoktól szerződtetett politikai és gazdasági újságírókkal. "Kicsi a bors, de erős". Illetve: "ti vagytok a föld borsa" - vallja az El Mondo, és ennek megfelelően igyekszik jelen lenni minden olyan felületen, ahol közélet és kereszténység találkozik. Egyelőre csak beépített munkatársain keresztül. Alábbi cikk szerzője is a mi kebeleinken nevelkedett.

Nemrégiben néztem meg az Oscar díjra jelölt Egek ura előzetesét. Van egy jelenet mikor a tapasztalt, nagy utazó tanítja a nála fiatalabb kezdőt, hogy melyik sorba kell beállni a reptéri biztonsági ellenőrzésen. A tanulság: az ázsiaiak mögé, mert az a leggyorsabb. A hamvas frissdiplomás meglepődik a nyílt beszéden: "De hiszen ez rasszizmus!"-jegyzi meg. A válasz: "Sztereotípizálok, így gyorsabb." Rasszizmus vagy sztereotípizálás? Egyáltalán különbözik ez a kettő? Sokan úgy gondolják a sztereotípia a rassszizmus előszobája. Azonban ha egy csöpp önreflexiónk van, látnunk kell, hogy tele vagyunk sztereotípiákkal. Felmerül a kérdés: a sztereotípia valóban rossz? Különösen fontos ez mostanság mikor vagy gyűlölettől fröcsögő sztereotípiákat hallunk egyik oldalon (pl: nem fogok kezet a cigányokkal addig míg meg nem érdemlik), vagy a problémákat teljesen tagadó furcsa antisztereotípiákat a másikon.

Sokak szerint leginkább egy zseniális bűvész trükkjeihez hasonítható, ahogyan a kormány újabb és újabb mutatványokkal egyensúlyoz a (most már) hőn áhított hiánycél felé.