„A büntető törvénykönyv nem mindenható, a rossz házasságokon belüli bűncselekményeket külön tényállással nem akadályozhatjuk meg, talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak […] Az asszonyoknak, a hölgyeknek és különösen a fiatal hölgyeknek a legfontosabb hivatásuk az, hogy gyereket szüljenek. Emellett természetesen, ha mindenki megszüli a két-három vagy négy gyermekét, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát, és lehet különböző helyeken dolgozni” ‒ fejtette ki Varga István fideszes képviselő a családon belüli erőszakkal kapcsolatos nézeteit három nappal ezelőtt a parlamentben, amit azóta le is kommentelt az ország apraja-nagyja sűrű anyázások közepett, s a facebookon is szerveződik a hétvégére már legalább két tömegtüntetés.
A vitába beszállva, mint kelet-európai, Edelweiss-fogyasztó, öntudatos, fehér férfi szeretném is leszögezni mindjárt, hogy Varga István kijelentéseit jómagam nagy-nagy megelégedéssel vettem tudomásul. A pénz számolva, az asszony verve jó ‒ így tanították ezt bölcs eleink, és tartja magát ehhez azóta is konokul minden normális, heteroszexuális férfinemzedék. Végtelenül elszemtelenedett mára a fehérnép, nem fér a bugyogójába a leszbiánus Y generáció, szétizgelődi ezt a szép hazát, önmegvalósítás, jó, hogy nem már maszturbáció. Picsog ám rögtön, az ember épphogycsak rálegyint, rendőrséget emleget, hát ki bírja ezt idegekkel, magunk között kérdezem, de őszinte szívvel. Egyetértek képviselő úr, ki kellett már ezt végre mondani valakinek. Nem a férfi a hibás, ne dehonesztáljon már minket folyton-folyvást ily módon senki se.
És így tovább, és így tovább, lehetne folytatni ebben a stílusban hat nap, hét éjjel. A kijelentések sötétek, mint az éjszaka, az áldozatot teszik felelőssé az elkövető helyett, s azóta sincs az ország gondolkodó polgárainak fingja se, első körben a magyarság fogyásának a családon belüli erőszakhoz mi köze. Satöbbi. Annyiban persze zseniális kommunikációs fordulat, hogy az örmény fiaskón legalább túllépett a közvélemény.
Nem is erről szeretnék írni most elsősorban, hanem inkább arról, hogy a parlamenti képviselők némelyike által oly mélyen lesajnált feminizmus már régóta nem merül ki a férfiak által nőket ért elnyomás leleplezésében, hanem az élet számos területén idáig figyelmen kívül hagyott, vagy marginalizált szempontokra hívta fel a figyelmet, és önálló megoldási javaslatokkal állt elő. A teológia területén példának okáért nem csupán rámutatott a korábbi, automatikusan alkalmazott, nőket hátrányosan érintő feltevésekre, hanem felvéve a kesztyűt a lenézett tulajdonságokat új, kreatív tartalommal töltötte meg. A végeredmény egy határozott női identitás, amely inspiratív és frissességel teli, nehéz korszakot jósol azon férfikollégák számára, akik az egyenlőségen alapuló kapcsolatokat vélhetően gyengén alapozott önbizalmuknak köszönhetően nehezen kezelik, és azonnali agresszióval reagálnak, ha a partnerüknek van igaza.
Új fejezet nyílt, nyílik az Azerbajdzsán és Magyarország kontra világ ‒ kivéve Kína ‒ konfliktusban. Aki még emlékszik, augusztus 31-én csapott belénk a hír, s aki értett hozzá, már aznap könyvelhette a kormányzati stratégiát ‒ a nemzetközi jogot nem sértettük meg, úgyhogy mi a tököm van már megint ‒, amihez Szíjjártó Péter azóta is böcsülettel tartja magát. Aztán elkezdtek csordogálni a nemzetközi reakciókról szóló híradások: az első licit az Egyesült Államoké, kontráznak az emberjogi kérdések iránt mindig is kiemelkedő érzékenységet mutató oroszok, fedák sári az EU részéről ‒ igen szép és ritka példája az érdekszférák fölötti összefogásnak egyébként. El is kezdhetett gyöngyözni a bölcs, honatyai homlokok némelyike, gondolom, és gyöngyözik azóta is szüntelen. Nem úgy a kormányfő, akit láthatóan az ilyesfajta helyzetek hoznak izgalomba leginkább. Végre nem az az idétlen, festettszőke Daniel Cohn Bendit, hanem a profi nehézsúly. Magyarország, azaz Orbán Viktor, kérem szépen képes a jelentőségüknek megfelelően kezelni az eseményeket. Előfordulhat persze, hogy eldurran még egy két petárda ott a Karabah-hegységben, de mi ezzel már érthető okokból nem foglalkozhatunk.
Utolsó kommentek