Kezdem rögtön egy bűnvallással. Szeretem a karácsonyi vásárlási lázat.

Ciki az ilyet bevallani. Picit olyan, mintha azt mondtam volna, hogy intellektuális élményt jelentenek a szappanoperák, vagy hogy példaképeim a valóság show-k szereplői. Nem illik így érezni, nem vall tájékozottságra. A tájékozott ember tudja, hogy a karácsonyi vásárlási láz az undorító nagytőke érdekeit szolgálja. Ez a vásári nyüzsgés éppen, hogy eltereli a figyelmünket a lényegről. (Mentségemre azért felhoznám, hogy szappanopera és valóság show területén viszonylag tiszta a lelkiismeretem, csak a példa kedvéért hoztam fel őket.) Szóval tudom én, hogy ez az egész nem Jézus Krisztusról és az önfeláldozó szeretetről szól, hanem a profitról. De mégis, szeretem a nyüzsgést, még az idegeskedést is. Szeretem, ahogy a boltok ízléstelenül föl vannak díszítve mű fenyőgallyakkal és villogó lámpácskákkal (nyilván az üzlettulajdonosok vallási buzgósága miatt van ez így). Számomra ez hozzá tartozik az ünnephez.

Valahogy úgy vagyok ezekkel, mint a karácsonyi történetekkel. Tudom, hogy a három királyok valójában nem biztos, hogy hárman voltak és biztos, hogy nem királyok. Azt is tudom, hogy a Bibliában olvasható történet tele van kegyetlenséggel, amit nem feltétlen ad vissza a kis Jézus bölcsője fölé hajoló tehénke giccses képe (természetesen a tehénkét kedvesen megvilágítja a Jézuskából sugárzó aranyszínű fény). Mégis szeretem ezeket a történeteket és képeket. Egyrészt szentimentális emlékeket hoznak fel bennem a gyerekkoromból. Másrészt azért a maguk torz módján mégiscsak valahogy a szeretetről beszélnek. Végül motiválnak arra, hogy miután kiélveztem őket, utána nézzek, hogy is volt ez valójában, elővegyem a Bibliámat majd egy történelemkönyvet és azt is olvasgassam kicsit. Így kapom meg azt a sajátos „giccs - nyüzsgés - csend - Biblia - ókori közel-keleti történelem” koktélt, ami az én karácsonyom és ami talán csak rám jellemző. Miután fél órát gyönyörködtem a giccses tehénkében, majd fél órát olvasgattam a Bibliát, valahogy jobban tudok elmélkedni is.

A vásárlási láz tehát szerves része a karácsonyomnak. Járkálok a Váci utcában, élvezem a nyüzsgést, az ízléstelen kirakatokat, a profitorientált árusokat és az idegességtől vibráló hangulatot, majd ebben a felfokozott ünnepi hangulatban hazamegyek és elmélkedem a csöndön, a szereteten és a világ romlottságán, és sajnálom azokat, akik a Váci utcában sétálgatnak élvezvén a nyüzsgést, az ízléstelen kirakatokat stb. Paradox módon ez az undorító karácsonyi profitorientált őrület segít az elcsendesülésben és az áhítatos hangulatba kerülésben. Ki akarnak használni a gonosz üzlettulajdonosok, de én túljárok az eszükön. Én használom ki őket.