El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2006.12.08. 10:19 Amondo

A shoppingolás spiritualitása

Kezdem rögtön egy bűnvallással. Szeretem a karácsonyi vásárlási lázat.

Ciki az ilyet bevallani. Picit olyan, mintha azt mondtam volna, hogy intellektuális élményt jelentenek a szappanoperák, vagy hogy példaképeim a valóság show-k szereplői. Nem illik így érezni, nem vall tájékozottságra. A tájékozott ember tudja, hogy a karácsonyi vásárlási láz az undorító nagytőke érdekeit szolgálja. Ez a vásári nyüzsgés éppen, hogy eltereli a figyelmünket a lényegről. (Mentségemre azért felhoznám, hogy szappanopera és valóság show területén viszonylag tiszta a lelkiismeretem, csak a példa kedvéért hoztam fel őket.) Szóval tudom én, hogy ez az egész nem Jézus Krisztusról és az önfeláldozó szeretetről szól, hanem a profitról. De mégis, szeretem a nyüzsgést, még az idegeskedést is. Szeretem, ahogy a boltok ízléstelenül föl vannak díszítve mű fenyőgallyakkal és villogó lámpácskákkal (nyilván az üzlettulajdonosok vallási buzgósága miatt van ez így). Számomra ez hozzá tartozik az ünnephez.

 

rózsaszín Mikulás

Valahogy úgy vagyok ezekkel, mint a karácsonyi történetekkel. Tudom, hogy a három királyok valójában nem biztos, hogy hárman voltak és biztos, hogy nem királyok. Azt is tudom, hogy a Bibliában olvasható történet tele van kegyetlenséggel, amit nem feltétlen ad vissza a kis Jézus bölcsője fölé hajoló tehénke giccses képe (természetesen a tehénkét kedvesen megvilágítja a Jézuskából sugárzó aranyszínű fény). Mégis szeretem ezeket a történeteket és képeket. Egyrészt szentimentális emlékeket hoznak fel bennem a gyerekkoromból. Másrészt azért a maguk torz módján mégiscsak valahogy a szeretetről beszélnek. Végül motiválnak arra, hogy miután kiélveztem őket, utána nézzek, hogy is volt ez valójában, elővegyem a Bibliámat majd egy történelemkönyvet és azt is olvasgassam kicsit. Így kapom meg azt a sajátos „giccs - nyüzsgés - csend - Biblia - ókori közel-keleti történelem” koktélt, ami az én karácsonyom és ami talán csak rám jellemző. Miután fél órát gyönyörködtem a giccses tehénkében, majd fél órát olvasgattam a Bibliát, valahogy jobban tudok elmélkedni is.

 

szamaras karácsony

A vásárlási láz tehát szerves része a karácsonyomnak. Járkálok a Váci utcában, élvezem a nyüzsgést, az ízléstelen kirakatokat, a profitorientált árusokat és az idegességtől vibráló hangulatot, majd ebben a felfokozott ünnepi hangulatban hazamegyek és elmélkedem a csöndön, a szereteten és a világ romlottságán, és sajnálom azokat, akik a Váci utcában sétálgatnak élvezvén a nyüzsgést, az ízléstelen kirakatokat stb. Paradox módon ez az undorító karácsonyi profitorientált őrület segít az elcsendesülésben és az áhítatos hangulatba kerülésben. Ki akarnak használni a gonosz üzlettulajdonosok, de én túljárok az eszükön. Én használom ki őket.


Szólj hozzá!

Címkék: karácsony giccs spiritualitás


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr47153629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása