Újfent büszke az El Mondo. A VIVÁT Budapest pályázat esszé kategóriájának első díját Beke András kaszírozta be, aki nálunk publikál. A mű remekbe szabott. Egyetlen hibája, hogy nem esszé, de ez meg nem ránk tartozik. Olvassátok!

Hiányozna Margit. A mezítláb futott körök. A szembe futók értetlensége.

Hiányoznának Kapáék a hídról. Meg a szoborról. A lámpás hiányozna az Úr kezéből.

Hiányozna az alagút tetejéről a szerelem. A fenn hagyott bontatlan száraz vörös a kosár után.

Hiányozna fázós fehér reggelekből az első napsugár a Karinthy utcán.

Hiányozna a Barlangtemplom áhítata, belső sértetlensége, kifordított magába zárkózottsága.

Hiányozna az éjszakai angyalok bálja a Logodi utcából. Meg a hajnali részeg az ablakból.

Hiányozna a Gödör. Erről túl sok van, nem sztorizok.

Mégis, de csak egyet. Drága volt a jegy az esti koncertre. Ezért négyen elbújtunk az egyik Női WC-fülkébe, és kivártuk a koncert kezdetét. Benn söröztünk - hozottból. Két óra lapítás után a foglalkozás elérte célját..

Hiányozna a Budaiak jó szándékú, mosolyogtató kijavítása, mikor Pestet mondok Budapest helyett.

Hiányozna a MÜPA belső lépcsőházának faburkolat-kanyarulata.

Hiányozna a kopaszi. Teljes történetével, anyázásaival, formai, téri, társadalmi, befektetői kísérleteivel, filmjeivel.

Hiányozna édesapám állatkerti kalauzolása gyermekkoromból. Hogy ma is emlékszem rá, mutatja súlyát.

Hiányozna a hidak alja. Házak teteje, fák zöldje, zöldek buzgalma, pardonok hangja.

Hiányozna a Gellért-fürdő. A bemászás, a mártózás, az uzsgyi. Vagy hogy elkap, aztán körbevezet az épületen, hogy elől lefényképezzen a biztonsági kamerával. A szebbnél szebb sohase látott medencék körbejárása után a visszaút a kerítéshez. Meg a videózás telefonnal. Hogy aszongya: "Mondjátok meg annak aki ideküldött: Az emberi test törékeny." Hiányozna a történtek mesélése közben el-elfúló nevetés.

Hiányozna szőke lányok fürtjei közül a körúti szellő.

Hiányoznának a Duna partról a rézcipők. Bár hiányoznának.

Hiányozna a hold ingváltása az otthon töltött káposzták idején.

Hiányoznának felettem záródó felhők a belvárosi utcákból.

Hiányoznának a csend hangjai a Fiumei útról. Hiányozna kezük nyoma, küzdelmük tárgya, és eredménye.

Hiányozna Tamás és János, amint reggelre kelve - ahogyan ez itt szokás - tejért mennek a közértbe. Hiányoznának a rések. A járatok hiányoznának a házak közül.

Az elindulások. A megérkezések.

A lágymányosi híd fényei.

A hűvösvölgyi bicikliút.

Hiányoznának a mozgólépcsőről szembejövők.

De leginkább a betontömb hiányozna. A hajógyári sziget déli csücskéről. És én hiányoznék róla. És hiányozna belőlem az ott töltött órák hossza, hosszuk mélája, mélájuk csöndje.

Hiányozna.