El Mondo blog

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig” (Rainer Marie Rilke).

Bővebben (rólunk)

Ha tetszett...

Egyébként...

Szeretjük az értelmes vitát, bírjuk az őszinte kérdéseket és elviseljük a beszólásokat. Kulturált, intelligens olvasóink iránti tiszteletből moderáljuk a durván személyeskedő, tahó kommenteket.

Utolsó kommentek

Kontakt

Olvasói leveleket: a bloggal kapcsolatos metsző kritikát, netán baráti vállveregetést, netán kéziratokat az elmondo.mekdsz kukac gmail.com címre várunk.

2012.04.20. 11:30 Kósa Balázs

Hajléktalan rapszódia

Nyolc éve ismerjük egymást. Vagy tíz? Alig változtál. A hajad. Igen, a hajad akkor még fekete volt. Szürkésfekete. Most tetszik ez a narancssárgás árnyalat. Meg tetszik, hogy erre is figyelsz. Hogy nem hagyod el magad. „Éhes vagyok, segítsenek!” – emlékszem, már akkor is ez volt a szöveged. Szeretem ezt a letisztultságodat. Hogy kerülöd a fölösleges díszítőelemeket, a hat gyereket otthon és az ellopott vonatjegyet. És hatékony vagy. Nem engeded, hogy csak úgy elmenjünk melletted. Kiköveteled magadnak a figyelmet. Éhes vagy, és erre nincsen válaszunk. Utána pedig felszólítasz. Azonnal. Ez nagyon fontos. Ha valamit el akarsz érni, fel kell szólítanod. Határozottan. Nem elég, ha csak utalgatsz, cselekvésre kell ösztönöznöd. Minél pontosabban meghatározott cselekvésre. Itt viszont kifinomult stílusérzékkel le is állsz. Nem mész bele abba, hogy tulajdonképpen húsz forint is elég. Legfeljebb, ha már nagyon sokat koplaltál. Marketingeseknek kellene esztétikát tanítanod.

Szeretem, amikor találkozunk, és hogy mindig ugyanolyannak látlak. Valamiképpen ezek az ismétlődő jelenetek mélyítik el az életet. Monoton ritmusuk rendet teremt, egy tömörebb és erősebb világról tanúskodik a mostaninál. Az örökkévalóságba tágítod a létemet - így is mondhatnánk.

probaYuri Tsvetaev. Forrás.

De most valami új kezdődik közöttünk. Izgatott suttogással telik meg a tér, ahogy nehéz léptekkel közeledsz. Te és a világtörténelem. Fáradt alakod körbetáncolja a napsugár. Begipszelt lábbal persze senkinek se könnyű. Az emberek helyet szorítanak maguk mellett a padon, amint a közelükbe érsz, de te csak jössz tovább felém tántoríthatatlanul. Fegyelmezett arccal nézek rád. Ugye nem bánom? - kérdezed. A többiek kárörömöt színlelve leplezik csalódottságukat. Egy didergő lélek egy másik didergő lélek szemébe néz. Szerencsére nem vagy büdös.

Lágymányoson botlottunk először egymásba, emlékszel? A frissen érkezett erdélyiek üde reménységével szívtad magadba az anyaország illatát. Csak úgy ugráltak a szemeid, mennyi fürtös hajú diák. A fiatalok könnyű szíve majd megsegít. Gondolom, életedben nem először tévedtél. Sokan osztoztatok azon placcon akkortájt. A harmonikás, meg az a másik nő a villamosnál. Ő megvan neked? A halkszavú. „Az új szám” – mutogatta mindig az újságját, egy vacak fénymásolatot. De semmi felszólítás. Érted. A szerencsétlen. És ha egyszer vásároltál tőle, sohasem kínálta fel ugyanazt a számot ismét. Megjegyezte. Pancser, mi? Szerintem is. Utóbb aztán elég sokat köhögött. El is tűnt egy vagy két hónapra tán, de aztán újra összeszedte magát. Csak egy kicsit hányaveti módon szegény, nem azzal az igazi precizitással. Ti csövesek egyébként sem vagytok azok a marha precíz emberek, tudod... Szóval, ő már nem tágítja az örökkévalóságba a létemet tovább.

Az viszont tényleg igaz, hogy a hajléktalanszállókban a férfiak ott rejszolnak az ágyukba mindenki orra előtt? Fél füllel hallottam egyszer valakitől. Mint az állatok, komolyan mondom. Micsoda? Hogy kemoterápiára jársz? Ugye, nem baj, ha most egy-két percig csöndben maradok? Nem egészen ez volt a kérdésem, tudod. Cseszd meg. Tisztára kiver a veríték. Automatikusan. Épp az imént magasztaltam az égig a stílusod. Persze értelek én, a kemoterápia magasabb díjszabás. Aztán hová is jársz te erre a kezelésre tulajdonképp? A Honvéd Kórházba egy köpésnyire innét? Mer’ az ilyet ott keletkezik, tudja még a hülye is. Szóval a Kékgolyó utcába, az onkológiai intézetbe. A melledben van, de nem áttételes, úgyhogy él a remény. Egy-null oda, értem én. Viszont. A kemoterápia nem ingyenes véletlenül? Nem jár neked alanyi jogon? Nem válaszolsz, mi? Egál? Vagy feladod?

Az arcod bámulom. Egyszer rákattintottam az átlagos arcok oldalára a neten. Ne vedd hízelgésnek, de tarolnád a mezőnyt. Meg a barátnőd a vacak újságjaival. A vonásaitokban ragyog minden generáció. Az elbomló és az új is a helyén. És én. Erdei pajzsika nő a poraitokon.

Az arcod bámulom, blöff vagy royal flush. Nem bírom tovább. Cseszd meg. Vagy ezt kértem már? Háromezer forint étkezési utalvány. Tizenöt fénymásolt Fedél Nélkül, legyetek vele boldogok. De te rám se hederítesz többé, csak a papírlapokat számolod. Láttam egy kolléganődet egyszer. Egy üres tányért nyalogatott. Mint az apámék macskája. Az ételmolekulákat a tükörsima műanyagon. Egy méterre álltam meg tőle, rám bámult, aztán nyalt tovább. Hosszú perceken át. Ezt bírom bennetek, tudod, ahogy időnként mellőztök minden szentimentalitást...

Kedvellek... Remélem, meggyógyulsz. Egyetek majd valamit. Egy túrókrémes, barackos süteményt. És nem érdekel, ha átvertél.


8 komment

Címkék: vakvágány hajléktalanok


A bejegyzés trackback címe:

https://elmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr304461507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kósa Balázs · http://elmondo.blog.hu 2012.04.20. 14:40:20

@Kozi73: ezer bocsánat (:

(ha már a számok szóba kerültek)

bohuš 2012.04.21. 00:27:09

Próbálok visszaemlékezni, hogy volt-e már olyan az interneten, ami igazán kiakasztott, de most nem jut eszembe semmi. Ez az írás viszont igazi, gyomorból jövő undort váltott ki. El se hiszem, hogy ez az elmondo-n jelent meg...
Amúgy biztos jó ember vagy, nem ismerlek, de őszintén szólva az írásod alapján ezt nem is nagyon bánom.

Kósa Balázs · http://elmondo.blog.hu 2012.04.21. 10:51:05

Beletettem egy mondatot, hátha attól egy kicsit egyértelműbbé válik a szöveg. Eredetileg is volt benne valami ilyesmi..

persze ettől még számodra lehet, hogy még gyomorforgatóbbá válik az egész.. ez van..

Kósa Balázs · http://elmondo.blog.hu 2012.04.21. 11:11:42

mindenesetre a visszajelzésed fontos és elgondolkodtatott, úgyhogy köszönöm, hogy leírtad..

bohocHAL 2012.04.21. 23:13:57

Ez tényleg brutális írás....

Az amerikai psycho hajléktalan-jelenetének szövege szinte ugyanez, csak ugye a vége más...

www.youtube.com/watch?v=EbGJ7p6t6yE&feature=related

szurke altalanos 2 2012.04.23. 23:16:41

szerintem utosen jo ez a bejegyzes...
irj meg! a multkori is nagyon jo volt!
süti beállítások módosítása