Néhány száz csepp a tengerben: az átszavazók. Lehet, hogy ez egy jól definiálható korcsoport, vagy van a végzettségben hasonlóság. De pártállásban? Mi véletlenül heten is összeverődtünk a sorban keresztények, mögöttünk egy buddhista állt, utána igazi politikusok (igen, tudom, ez nem vallási kategória). Egy dolog közös volt bennünk, egyszerűen választani akartunk. Jogunk volt hozzá, és élni akartunk ezzel a jogunkkal.

Antiszemitizmus az egyházakban

Naivitásom végtelen. Nem kellene, mégis még mindig megdöbbenek az olyan sztorikon, amilyet a minap olvastam Budapest talán legnépszerűbb katolikus papjának, Pál Feri atyának újdonsült könyvében. Pál Feri szép szál ember, karakán, férfias arcél, erős szálú sötét haj, jókora szakáll, bajusz (apai ágon, mint a könyvből kiderül, székely és örmény származású). No egyszer beszélget a hívekkel a mise után: nem gond-e, hogy szakállas a papjuk. Hát, az éppen nem, de az már baj, mondják a hívek, hogy „úgy néz ki, mint egy zsidó”. És, írja Pál Feri, „ebben a pillanatban a beszélgetés olyan fordulatot vett, mintha én ott sem lettem volna. … A másik azt mondja: «Az nem lehet, hogy zsidó, pap nem lehet zsidó.» Ezt mentségnek mondta, de honnan vette? «Nem, nem, hogy képzelitek, az nagyon nagy baj volna, ha zsidó lenne, de szerencsére nem az.»”

Mindent a gazdasági világválságra fogni már majdnem olyan, mint amikor egy háborús bűnös arra hivatkozik, hogy ő csak parancsot teljesített. Az mégis tagadhatatlan, hogy a világméretű folyamatok közvetlen következményeit a magánéletünk, a kapcsolataink is megsínylik. Nem jelentenek kivételt ez alól a keresztények, sőt a protestáns lelkészek sem, akik közül egyre többen küzdenek házassági problémákkal, és az egyházaknak erre reagálniuk kell. Két amerikai lelkésznek sikerült, hiszen könyvük a bestseller-listák élére került, az ennek alapján készült film (Fireproof) sem volt kevésbé népszerű, és mindennek nyomán egész mozgalom indult a házasságok megmentéséért. Arról, hogy mi a helyzet hazánkban a párkapcsolati problémákkal kapcsolatban, és hogy mit tehetnek az egyházak ebben az ügyben, Dr. Mirnics Zsuzsanna pszichológust kérdeztük meg, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét.

Lehet, hogy kár volt a szabadkőműves Martinovics Ignácra és a pravoszláv Alekszandra Pavlovnára hallgatva bevezetni a piros-fehér zöldet? Maradtunk volna az Árpád-sávnál? Egy londoni bankár szerint legalábbis jobban jártunk volna.

Frédéric Chopin számomra olyan irodalmi nagyságokkal egy sorba állítható eszménykép, mint Victor Hugo vagy Fjodor Dosztojevszkij. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Chopin – csakúgy, mint Hugo és Dosztojevszkij – a művészeten keresztül valami nagyon általános, ugyanakkor nehezen megragadható emberi tapasztalatot közvetít. A reménytelenség, szenvedés és tehetetlenség közepette átélt remény megmagyarázhatatlan élményéről van szó, amely Chopinnél véleményem szerint a noktürnökben lelhető fel a legnyilvánvalóbban.