Most számolt be róla az Index, hogy 2009 első hetében már 33 ember fagyott halálra. Idézet a cikk végéről:

"Az ombudsman arra is felhívja a figyelmet, hogy az állami intézményeken, a civil szervezeteken túl az egyes állampolgároknak is nagy szerepük lehet abban, hogy a további halálesetek megelőzhetőek legyenek. Így mindenkitől aktív segítséget kér: az eddigieknél inkább figyeljenek a környezetükben élőkre, a legveszélyeztetettebb, tudottan magányos idős emberekre és az utcára szorult hajléktalanokra is."

Ezzel kapcsolatban egy fontos kezdeményezés (és az itt leírtak eleje) a Szelídolajfán!

Gyurcsány Ferenc, az MTI-nek adott interjújában társadalmi-gazdasági megállapodást sürgetett. Ennek értelmében a közélet különböző prominens szereplői szövetkeznek arra, hogy a rövidtávú győzelmek helyett hosszú távon gondolkoznak, ennek érdekében félreteszik a csatabárdot és készek lesznek kompromisszumot kötni.

Szép gondolat. Sőt nagyszerű gondolat. A mai magyar közélet viszonyait tekintve, sajnos, már-már zseniálisnak kell nevezni. Kár, hogy halálra van ítélve.

Nem világos számomra, legalábbis a HVG cikkét olvasva, hogy GYF milyen mértékben kívánja bevonni a Fideszt a paktumba. Viszont ha a Fidesz kívül marad, akkor az egész ötlet életképtelen. Hülye lesz bármelyik cégvezető paktumokat kötögetni az MSZP-vel egy várhatóan elsöprő Fidesz győzelmet hozó választás felé közeledve.

A Fidesznek tehát részt kellene vennie a paktumban. Szerintem viszont nem fog. Ha most csatlakozna GYF kezdeményezéséhez, akkor természetesen könnyű lenne kommunikálni, hogy milyen rendes gyerek ez az Orbán Viktor, hogy az ország érdekében stb. stb. De akárhogy is, ő már csak az ország második legrendesebb gyereke lehetne GYF után. Hiszen GYF volt a politikai géniusz, aki felismerte a helyzet súlyosságát, ő nyújtott békejobbot, ő találta fel a válságkezelő paktumot. Ebbe a Fidesz nem mehet bele, hacsak nem csupa lánglelkű idealistából áll a párt, akik szívesen kockára teszik várható választási győzelmüket az ország érdekében. Őszintén szólva nem vagyok 100%-ig meggyőződve arról, hogy a Fidesz ilyen lánglelkű idealistákból áll.

Miután órákat vitatkoztam derék székely ifjakkal arról, hogy a torinói lepel alakjának egyértelműen pártus vonásai még nem bizonyítják perdöntően Jézus valódi származását, és hogy a hun Csaba királyfi is éppen elég dicső előd, nem kell még az Isten Fiát is hozzáimportálni.

Miután sikerült beleverni azokba a kemény koponyákba, hogy négyszázezer ember általában nem diffundálódik el csak úgy nyom nélkül a népek között szerteszét, ötmillió-hatszázezer sorstársukról nem is beszélve. Továbbá, hogy a Holokausztért, ha esetleg mégiscsak történt valami ilyesféle valamikor a 20. század folyamán, elsősorban talán mégsem az amerikai zsidóság a felelős.

Miután rendre tértem afölött, hogy habár nem pont így képzelném egy Brüsszelben megrendezett negyvenezres keresztény találkozó délelőttjét, de végső soron szívesen rágtam át az Ó- és Újszövetséget a srácokkal gyülekezeteik őriző papjai és lelkészei helyett.

És miután a késő délutáni szürkületben Európa fellegvárának centrumában, a Place de Brouckere-től egy köpésre életemben először csodálhattam meg emberen Hamasz terrorista egyenruhát két méter távolságból premier plán.

Este a legszolidárisabb európai család - történetesen épp náluk lettem elszállásolva - hölgytagját kellett hallgatnom, amint a Hamasz felszerelés belgiumi jelenlétét firtató kérdésemre villámló szemekkel beszél a Gázai övezet több száz palesztin civil áldozatáról, akiknek éppen izraeli bombák oltják ki az életét.

Az internettől elzárva az eseményekről ekkor hallottam először, és ezzel ott be is telt a pohár. Mint benzinnel leöntött, száraz venyige, lobogott s vált semmivé a délelőtti munkám; és azon is elgondolkodtam egy pillanatra, hogy tulajdonképpen kit és mi a fenéért védek én.

Tóta W. Árpád írt egy karácsonyi bejegyzést egy éve, amelyben felhívta a figyelmünket az ókori Mithras-kultusz és a kereszténység közötti számtalan megdöbbentő hasonlóságra. Ha jól értem, a bejegyzés gondolatmenete kb. az volt, hogy 1. A Mithrasz-kultusz egy mese, ahogy azt manapság senki sem tagadná, 2. Nyilvánvaló, hogy a kereszténység a Mithras-kultuszból és hasonló mesékből lopkodta össze magát, 3. Ezeknek a meséknek a nevében az emberiség milliókat mészárolt le, civilizációkat pusztított el stb. 4. Ki kellene már nőni a mesék világából.

Az elmúlt egy évben lépten-nyomon beleütköztem az említett blogbejegyzésre való hivatkozásokba. Sokszor azzal a felhanggal hivatkoztak rá, hogy "na tessék, aki TWÁ zseniális leleplező írása után is képes még keresztény maradni, annak nagyon tájékozatlannak és butának kell lennie." Ez persze némileg felzaklatott, tekintve, hogy azért nem tartom magam sokkal tájékozatlanabbnak és butábbnak, mint a nagy átlag, pedig keresztény vagyok. Így aztán arra jutottam, hogy mivel most karácsony miatt különösen aktuális, talán nem túl ciki, hogy egy év elteltével megint előveszem a témát.

Mithrasz-Jézus

Nézzük először Mithraszt. A hasonlóságok, amiket TWA felsorolt, a következők: Mithrasz, akárcsak Jézus, december 25-én született, jó pásztornak hívták, 12 tanítványa volt, meghalt a világ bűneiért, majd húsvétra feltámadt.

Mithrasz december 25-én született: Meglehetősen keveset tudunk arról, hogy a mithrasz mondakör mit mondott Mithrasz születésének időpontjáról (tegyük fel, hogy volt egy többé-kevésbé koherens mondakör - sajnos ez nincs a kezünkben, nagyrészt csak képek korántsem biztos értelmezéséből és a Mithrasz-kultusz későbbi, gyakran ellenséges hangvételű leírásaiból tippelünk, hogy nagyjából mit vallhattak ennek a kultusznak a hívei). De mivel Mithrasz napisten volt, kultusza valóban természetes módon kapcsolódott a téli napéjegyenlőség idején tartott római ünnepségsorozathoz. Mindez azonban különösebben nem érdekes Jézus szempontjából, hiszen fogalmunk sincs, hogy Jézus mikor született, a Biblia nem tulajdonít jelentőséget ennek a kérdésnek. A későbbi egyházat nyilván befolyásolták a decemberi pogány ünnepek, amikor kitalálta, hogy mikor ünnepeljük Jézus szülinapját, de a dátum maga a keresztény teológia szempontjából tök lényegtelen. Nem teljesen értem tehát, hogy ebből a december 25-ei dátumból miért következne a keresztény hitem meseszerűsége.

Valamennyi kimondott szó után
vesszőt írok a levegőbe, te is értsd:
nincs egymáshoz tartozás, csak
innen-onnan összeverődött darabok.

Az a felhő ugyanaz, mint a vízben
a kavics, de nem feszül köztük kötél,
nem mutat egyikből a másikba vektor
ahogy tanították, sőt: pontok sincsenek.

A darabosság van csak, ahogy a tejbe szórt
liszt csomósodik, részekre törik a keksz,
foltokban kiszakadnak ruhánkból a színek. 
Földbe vert karó vagy, kimeredsz onnan.

Csak akkor lehet közünk egymáshoz,
ha magába ölel valaki kavicsokkal,
kekszdarabokkal, színeinkkel együtt.

A rabszolgakereskedés és a gyarmatosítás évszázadaitól kezdve Afrikának fokozottan jutott ki a szenvedésből - éhezés, háborúk, erőszak és nélkülözés. Az azonban, ami nemrég a tudomásomra jutott a legmerészebb rémálmaimon is túltesz. Nigéria egyes vidékein tömeges jelenséggé vált, hogy akár 10 év alatti gyerekeket boszorkánysággal vádoljanak meg, brutális bántalmazásnak tegyenek ki, majd hagyják őket sorsukra, vagy végezzenek velük legtöbbször közvetlen családtagjaik.

Bár a jelenség évek óta terjedőben van, Európában (főleg az Egyesült Királyságban) akkor kapott nagyobb nyilvánosságot az ügy, amikor nemrég a brit Channel4 nevű TV csatorna dokumentumfilmjében elkísérte nigériai útjára Gary Foxcroftot, aki az általa alapított jótékonysági szervezeten keresztül (Stepping Stones Nigeria) támogatja Sam Ituama-t, aki 5 éve tart fenn menedékhelyet boszorkányság vádja miatt otthonról kitaszított, testileg meggyötört és súlyosan traumatizálódott gyerekeknek. Ma már 150-200-an vannak, akik így a szerencsések közé tartozhatnak, mert egyáltalán élnek. Történeteik vérfagyasztóak - brutális verés, késsel vagdosás, savval leöntés, élve eltemetés. Európai ész számára felfoghatatlan. A baj általában akkor kezdődik, amikor váratlanul megbetegszik, vagy elhalálozik egy közeli családtag, például az anya, ami Nigéria legszegényebb részén, a Niger folyó deltavidékén, ahol tombol az AIDS, a malária, a tuberkolózis, és ahol a várható életkor 47 év, nem annyira valószínűtlen esemény. A csapás miatt a közelállók azonnal sötét hatalmak közreműködésére gyanakszanak, és egyre gyakoribbá válik, hogy a közvetlen család valamely gyermekét vádolják meg démoni erők gyakorlásával.