Ez év májusában az angol parlament megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely engedélyezi a kutatóknak, hogy emberi sejtek magját állati petesejtbe juttassák, és ily módon az embriókból kinyert őssejtekhez hasonló sejteket készítsenek egyelőre kizárólag kutatási célokra. Ahogy ez borítékolható volt, a döntést heves viták előzték meg, a kifogások között egyaránt szerepeltek szakmai és etikai érvek. Ám úgy tűnik sem a vezető politikusok, sem a média véleményformálói nem mertek szembeszállni az Alzheimer- és Parkinson-kór gyorsabb gyógyítását ígérő, és a szigetország tudományos lemaradásával riogató propagandával. Az eredményt akár úgy is interpretálhatnánk, mint a felvilágosodás egy újabb győzelmét a vallásos beidegződések fölött, ha az őssejtkutatás történetére vetett közelebbi pillantás nem épp az etikai aggodalmak fontosságát és a fejlődésben betöltött kulcsszerepét bizonyítaná.

Sokan kérdezhetik, hogy ennek a kettőnek vajon mi köze egymáshoz. Sajnos el kell ismernem, hogy bizonyos keresztények és keresztény közösségek láttán nem indokolatlan azt gondolni, hogy a keresztény szexuális etika inkább szorongást és frusztrációt okoz, mintsem a személyiség javára és kiteljesedésére szolgálna. Csak egyetlen példa: a méltán híres brit író, C. S. Lewis (aki a 20. század egyik legismertebb keresztény személyisége volt, többek között ő írta a Narnia-krónikákat) életrajzírói hosszú évtizedek óta mesterkednek azon, hogy bebizonyítsák, Lewis ártatlan "anya-fiúi" kapcsolatban élt azzal a nála 20 évvel idősebb asszonnyal, akivel (megtérése előtt) évekig együtt lakott. Sőt, egyesek odáig mennek, hogy alighanem a feleségével sem volt szexuális kapcsolata. Hosszú lenne fejtegetni, hogy ilyen elképesztő badarságok hogyan keverednek bele a kereszténységbe.