A kérdés, hogy vajon Jézus volt-e szerelmes, régóta izgatja a közvéleményt. Létezik a "hivatalos" állásfoglalás, mi szerint Isten Fia a szentség olyan mértékét bírja, amelyhez nem férhet hozzá ez a túlságosan is emberi, érzékiséggel fűszerezett érzelem. Ugyanakkor újra és újra kidoboltatnak ellenvélemények is. Bár ezek többnyire tiszavirág életűek, hangosak és széles körben terjednek el (elég a Da Vinci-kód robbanására gondolnunk), vakmerőn hirdetik, hogy Krisztus nemcsak hogy szerelembe esett, de meg is házasodott, gyermeke is született. (Természetesen ezek a nézőpontok Jézus istenfiúságát sem fogadják el.)

Szabados Ádám Erosz nyomában című könyve egyik változatnak sem szentel megkülönböztetett figyelmet, rövid esszéinek mégis központi motívuma - ahogy a szerző nevezi - Yeshua rabbi és Erosz viszonya. Szemlélete új és izgalmas. Nem választja el őket egymástól élesen, ahogy a ”hivatalos” vélekedés teszi, de nem is rendeli Erosz hatalma alá Yeshuát, ahogy teszik ezt a különféle "alternatív" nézetek. A könyvben körvonalazódó nézőpontból azt látjuk, hogy Erosz mintegy megtestesítője mindannak, ami az ember: azoknak az indítékoknak, amik nyomán cselekszünk, a vágyakozásnak, az örökös nyugtalanságnak és keresésnek, a kérdések sokaságának. Yeshua pedig az egyetlen, tőmondatokba tördelt, szűkszavú felelet minderre.

 ... ami nem olyan nagy baj, ha éppen arról közlünk cikket, "miért nagy a gyakorisága a piros színnek az almák, a gumimatracok és a zsigulik között". De ha egy új gyógyszer vagy egy terápiás eljárás engedélyezése a tét, nem lehetünk ilyen nagyvonalúak.

Alapjaiban rendülhet meg a bizalom a bizonyítékokon alapuló orvostudományban, ha nem sikerül visszaszorítani a tudományterületről az FFP néven elhíresült tünetegyüttest (fabrication, falsification, plagiarism), hiszen a biztonságosság elengedhetetlen feltétele éppen az lenne, hogy az új eredményeket statisztikai módszerek felhasználásával alapos és hiteles vizsgálatnak vessék alá a kockázat és a hasznosság tekintetében, mielőtt még a mindennapos orvosi gyakorlat részévé válhatnának.

2001-ben jelentették meg Dr. Horváth András űrkutató és szerzőtársai azt a hipotézisüket, amely szerint a Mars déli poláris vidékein kialakuló sötét foltok akár mikroorganizmusok működésére is utalhatnak. A sejtés közzétételét az amerikai kutatók heves tiltakozása követte, ám ellenvetéseik nem bizonyultak helytállónak. A következő évek vizsgálatai számos olyan eredménnyel szolgáltak, amelyek közvetetten vagy közvetlenül a hipotézis feltételezéseit erősítették. A jelenség tanulmányozására Szathmáry Eörs evolúció-biológus vezetésével 2004-ben asztrobiológiai kutatócsoport alakult, amelyet az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) is támogat. Keresztúri Ákos geológust, a csoport egyik tagját, arról kérdeztük, milyen hatása van illetve lehet a NASA majd két hónapja Marsra érkező Phoenix szondája által begyűjtött anyagnak a hipotézisre.

Áprilisban közölte le Israel Knohl: "Harmadnapra támadj föl": messiások, feltámadás és mennybemenetel Gábriel látomásában című írását a chicago-i székhelyű The Journal of Religion, amelyben a Héber Egyetem professzora egy olyan Kr.e. 1. századi szöveg felfedezéséről számol be, amely a szenvedő és harmadnapon feltámadó Messiásról szól. A kutató nem kevesebbet állít, mint hogy felfedezése újraírja a kereszténység tanítását és egészen más fényben mutatja be az evangéliumok történetét. A tudóstársadalom és általában a világ - az újságírókat is beleértve - csak a július 6-ai The New York Times-ban megjelent cikk után kapta fel a fejét. A kérdéses sor - ahol a feltámadásról szó esik - részletesebb elemzése a helyes ítélethozatal szempontjából döntő fontosságú. Emellett az El Mondo a téma talmudi hátterének, az azóta publikált véleményeknek és a lehetséges következményeknek járt utána.

Kezdem már unni, hogy a magyar hírportálok fele napok óta tojásdobálással van tele. Legfeljebb néha-néha színesíti a képet egy-egy kődobálás, vagy meghiúsított vegyszerdobálás. Viszont egy olvasmány kapcsán a minap a dobálózás új dimenziói tárultak fel előttem.

A hires 18. szazadi prédikátor, George Whitefield, arról számol be naplójában, hogy hevültebb prédikációi közben az elégedetlenkedők döglött macskák testrészeit hajigálták rá.