Már javában tart a Reformáció hónapja egy olyan évben, amikor a Károli-féle bibliafordítás éppen 420 éves. De vannak, akik nem elégednek meg ennyivel: a Magyar Evangélikus Egyház már a reformáció 500. évfordulójának megünneplésére készül. A megemlékezésekhez méltóképp hozzájárul az is, hogy eközben a háttérben lázas munka folyik, hogy elkészüljön az „új protestáns Biblia” következő revíziója. Nem mondhatjuk, hogy lemaradásban lennénk, hiszen 1990-ben volt legutóbb ilyen, de azóta új kommunikációs csatornák is rendelkezésre állnak, és ezt ki is használják az illetékesek.

Tök jó, szerintem, hogy a honi webes újságírásban meg aztán a blogoszférában irányadóvá vált ez az új stílus. Mármint ez a jórészt igényesen, meg szellemesen, néha bravúrosan művelt, okosan bulváros (népiesen: "indexes") hangütés. 

A magány szubjektív érzés, állítja John T. Cacioppo és William Patrick, a Loneliness - Human Nature and the Need for Social Connection (Magány - Az emberi természet és a társas kötődések iránti igény) című könyv két szerzője. Amit mondanak, mégsem ugyanaz, mint ha Nigella Lawson a zsíroskenyér elkészítését ismertetné. Cacioppo, aki húsz éve foglalkozik azzal, ki lesz krónikusan magányos, azt állítja, hogy a magányos emberek semmivel sem töltenek több időt egyedül, mint a nem magányosok, és társas készségeknek sincsenek híján. Noha a magányt objektív körülmények is kiválthatják (új iskola, házastárs halála vagy például ha túléljük az összes barátunkat), az átlag népességet tekintve a kutatóknak nem sikerült a krónikusan (hosszú időn át, látszólag ok nélkül) magányos emberek csoportját valamilyen közös tulajdonság alapján megkülönböztetni. A magányos emberek se nem szebbek, se nem csúnyábbak, mint a többiek, és nincs különbség testmagasság, testsúly, kor, iskolai végzettség és intelligencia tekintetében sem. Sőt, ami rosszabb hír: a magány szubjektív érzésétől nem feltétlenül véd meg a házasság (lásd világirodalom klasszikusai, Bovaryné stb.), és a tehetség, siker, hírnév és/vagy népszerűség is sokszor inkább akadálya a társas kötődésnek, mivel elszigetelődéshez vezethet. Amit viszont pontosabban lehet mérni és tanulmányozni, az a magány egészségre gyakorolt romboló hatása, amelynek súlyossága a magas vérnyomással, mozgáshiánnyal, elhízással, dohányzással vetekszik. A hosszú időn át fennálló magány felgyorsítja az öregedést, leépíti az immunrendszert és növeli a stressz-hormon szintet még abban az esetben is, ha az illető egészséges életmódot folytat és rendszeresen sportol (legnagyobb meglepetésemre ezt már legalább 1988 óta lehet tudni, amikor J. S. House, K. R. Landis és D. Umberton publikálták erre vonatkozó eredményeiket a Science 241. számában). 

A becslések szerint a korrupció évente több száz milliárd forintnyi veszteséget termel Magyarországon. (Emellett eltörpül az egészségügyben kifizetett hálapénzek 32 milliárdja is.) Nem csoda hát, hogy gyakoriak a korrupció-ellenes jelszavak a választási plakátokon, viszont 93% lopásmentességet ígérve még nem lehet bekerülni a főpolgármesterjelöltek közé. És eközben a teljes közszféra számíthat a belső bűnmegelőzési szolgálat megbízhatósági vizsgálataira.

A témáról Héjj Tibort kérdeztük, aki önkéntes szakértőként vett részt az év elején megjelent Szárny és teher című tanulmánykötet elkészítésében. A javaslatcsomagot a köztársasági elnök úr felkérésére a Bölcsek Tanácsa állította össze, mely a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére és a korrupció megfékezésére tesz ajánlást.

Szombat délelőtt. Valahonnan monoton énekhang szivárog a nyitott ablakon keresztül hozzám. Muszlim ima – számolgatom, vajon hanyadik lehet a napi ötből, de mivel ez a napkelte időpontjától függ (amit én szokás szerint átaludtam), nem jutok semmire. Megnyugtat ez az idegen dallam, a hangok kicsit mozdulnak csak fölfelé és lefelé, a szavakat véletlenül sem értem, olyan, mint egy altató.