I.

Johannes Guilleaume falnak támasztott fejjel kuporgott a Népstadion állomásnál. Előtte hosszú-hosszú, töretlen tenger, míg a látóhatár eltart, sehol egy pont, amiben megkapaszkodhatna a szem. Karnyújtásnyira tőle a cigányasszony sárga, piros tulipánjaival, kötényében azzal a pénztáros kasszáknál használt fekete, műanyag dobozzal ezresekkel és ötszázasokkal tele, amelyet mindig a kezei közé képzel, amikor rágondol, és ami sosincs ott a valóságban. Terebélyes asszonyság, jó kedéllyel megáldva, ott ül ő az állomásnál már vagy húsz esztendeje...

Johannes Guilleaume huszonhét éves korában döbbent rá először, hogy nem lesz örökké fiatal. Addig is mondogatta ő ezt nagy ritkán, és bele is gondolt olykor-olykor, de az érzés sohasem találta el a szíve közepén; akkor viszont telibe kapta, egészen pontosan a legfájdalmasabb pontján. Hosszú ideig nem tért magához.

Az El Mondo csapatát története során talán először súlyos kérdések osztják meg. A csoport egyik fele szerint tudniillik a szerkesztőség túlságosan is galamblelkű és jólfésült ahhoz, hogy az underground jelzőt - jelentsen egyébként bármit is - önmagára vonatkoztathatná. A másik fél nyilvánvalóan tiltakozik, egyrészt a háta közepére kívánja azoknak az óráknak a megismétlését, amelyek során az underground, mint a lap szellemiségét megrajzoló definíció megszületett; másrészt, egészen érthető módon, személyében érzi sértve magát. S ahogy ez már csak lenni szokott az ilyen perpatvaroknál, az összecsapás itt sem a valós problémák tengelyében zajlik direkte, hanem a Dunába pisilés ügye mentén feszülnek egymásnak az erők. A második csoport ugyanis ellenfele összefüggő gondolatmenetének egy kis szeletét kiragadva úgy véli, ha ezen a területen sikerül jelentős eredményeket felmutatnia, menten összezúzza az előbbiek koholt vádrendszerét, s fölényes győzelmet arat. Egyelőre úgy tűnik nem is kalkulálták el magukat, mert anélkül, hogy a kulisszatitkokba betekintést engednénk, annyit elárulhatunk, hogy az a lehengerlő erődemonstráció, amit ez a legalamblelkűzött banda az elmúlt napokban ezen a területen felmutatott, alapjaiban rendítette meg a szemben álló fél kezdeti bizakodását és győzelembe vetett hitét; s ha az elkövetkező napokban sem sikerül valami váratlannal előrukkolniuk, a csata lényegében eldöntöttnek tekinthető.